üdv,
3 hónapja költöztem Vantaa-ba au pairként.
a fogadócsalád nagyon aranyos, tényleg tiszta jófejek, de sajnos rajtuk kívül egy árva lelket nem sikerült megismernem.
mivel a német au pair ismerőseim lassan mennek haza, eléggé nincs mit csinálnom meg kihez szólnom, ami elég ciki.
egyszer egy német lánnyal elmentem egy koncertre, és odajött, hozzánk valaki megkérdezte, hogy mi volt az a zenekar (biztos csak betévedt), a barátnőm mondta neki, hogy nem tud finnül, mielőtt még kinyithattam volna a szám, a másik lány felszívódott.
illetve rengeteg itt élő külföldi arra panaszkodik, hogy sokan odamennek hozzá csak azért, hogy közöljék, hogy húzzon haza a fenébe, mert Finnország a finneké... ezt nem egy embertől hallottam... persze Magyarországon is lassan már csak az nem náci, aki zsidó, de annak reményében jöttem el, hogy talán itt jobb lesz.
Szóval a finnek leginkább csak iskolában vagy munkahelyen ismerkednek, ha barátokat akartok, bébiszitternek ne gyertek... egyébként az összes finn, akit neten megismertem remek arc, jóhumorú és nyitott, de ez az életben nem látszik meg túlzottan.
Olyan is volt, hogy megkérdeztem valakitől az időt, és válaszra sem méltatott.
Meg azt is furcsállom, hogy mikor az egész busz látja, hogy a 40 kilós anyuka bányássza le a babakocsit a járműről, akkor miért én meg egy olasz srác ugrunk oda segíteni a busz legvégéből... szóval az nagyon jó, hogy nem bámulnak a pofámba az utcán meg nem néznek be az ablakomon, de az nem jó egy társadalomban, hogy tudomást sem vesznek kvázi egymás létezéséről.
Amúgy az ország gyönyörű, de már nem látok mindent olyan baromi tökéletesnek, mint mikor 15 éven keresztül ide vágytam, és biztos voltam benne, hogy itt akarok élni. Éltem itt, de talán hosszútávon inkább máshol akarok. Ez kb olyan, mintha rombadőlt volna a világképem, mert tényleg töksokmindent feladtam ezért az egészért...
de rossz a kaja, rossz az idő, nemtörődömök és bunkók az emberek...és néha komolyan úgy érzem, hogy le tudnám vetni magam a Taigetoszról... tudom, seholse tökéletes, de szóval itt se.
26.